4.balhé: Utolsó esély

        Az ébresztő szólt egyszer...Semmi reakció. Az ébresztő szólt kétszer...Semmi reakció, mindenki ki volt ütve, az idő pedig csak telt. Már tíz óra is elmúlt, amikor Berry ébredezni kezdett. Álmosan rálesett telefonjára, hogy megnézze mennyi az idő. Ekkor a fáradtsága hamar el is illant, ugyanis az óra 10:08-at mutatott. Felpattant és ébresztgetni kezdte a többieket.
-Lányok! Keljetek gyorsan! Már tíz óra is elmúlt. Ki fognak baszni minket, de még mennyire, hogy ki. - Kapkodta közben magára ruháit, a többiek pedig ide-oda szaladgáltak, hogy elkészüljenek.
-Miért nem kelt fel senki a nyamvadt ébresztőre? - kérdezte Kira idegesen, miközben megnézte, be volt-e egyáltalán kapcsolva a telefonja.
-A tegnapi nap után mit vársz? - kérdezett vissza Hee fésülködés közepette.
Eközben JiJi azt se tudta, mit csináljon, a fejét minden felé kapkodta, de végül késznek nyilvánítva magát megindult az ajtó felé, felhúzta szandálját, ugyanis nyár eleje lévén jó az idő odakint. A többiek is csatlakoztak hozzá, majd elindultak, annak ellenére, hogy a maknae meg volt róla győződve, hogy valami nem stimmel.
                                                                         ***
Majdnem három órás késéssel beértek ugyan, de ezt most nem ússzák meg egy tanári figyelmeztetéssel. Mikor bementek az épületbe, a portás odaszólt nekik, hogy menjenek fel az igazgatóhoz. Ez nem sejtetett túl sok jót, így félve indultak fel főnökükhöz. Kira bekopogott, amire jött is válasz.
-Szabad! - A négy lány a leadert követve lassan ment be a nem éppen kicsi irodába. Megálltak a szoba hátsó részén lévő asztal előtt és várták az ítéletet.
-Nos lányok. Minden bizonnyal tudjátok, miért hívtalak titeket - mondta, mire az érintettek csak feszülten bólintottak. - Több, mint két órás késést nem nézhetek csak úgy el nektek, akár szeretlek titeket, akár nem, ráadásul nem ez volt az első ilyen. Úgy döntöttem, hogy adok egy napot arra, hogy eldönthessétek, szeretnétek-e folytatni ezt ilyen felállásban, vagy nem. Ha az utóbbit választjátok, akkor másik csapatba kerültök vagy tovább tanultok, ahogy előtte. Az első lehetőséghez annyit tennék hozzá, hogy ez az utolsó esélyetek. Ha, ismétlem ha még egyszer késtek, akár egy percet is, elgondolkodom a debütáltatásotokon - Szúrós tekintettel vizslatta a lányokat, majd újra megszólalt. - Na, menjetek! Holnapután reggel nyolcig várom a válaszotokat.
-Nagyon köszönjük! - mondták egyszerre, majd kivonultak az irodából és megindultak a tánctetem felé, ahol a tanáruk nem kérdezett és nem is mondott semmit, csak mint ahogy mindig, most is szigorúan, de azért kedvesen elkezdte az órát. A többi óra ugyanúgy meg volt tartva, ahogy eddig. Ez négy egymásutáni táncórából állt, egy kis szünet, majd pihenésképp egy kis "beszéd" óra, ahol megtanulják, milyen helyzetekben miként beszéljenek és hasonlók, meg persze, hogy Kira, JiJi és Hee akcentusa javuljon egy kicsit. A két rapper pedig plusz feladatokat kap, ugyanis nekik nagyon fontos, hogy érthetően tudjanak gyorsan, dallamra rappelni.
                                                                           ***
          Délután olyan négy körül végeztek és lassan elindultak a több, mint fél órás úton haza. Útközben bementek egy nagyobb boltba, ahol vacsorához valót vettek, majd mikor megérkeztek lakásukba, mind a nappaliban lévő kanapéra dőltek. Senki nem szólalt meg. Berry csendben elment vacsorát készíteni, JiJi fel-alá járkált gondolataiba mélyedve, Hee csak ült a fotelban és bámult a semmibe, Kira pedig rendrakásba kezdett. Mindenki csendben végezte a dolgát, már-már kínosnak hathatott. Az ennivaló kész lett, szépen ki lett pakolva az asztalra, a lányok lassan vánszorogtak az evéshez, közben se szólalt meg senki. Szinte hallani lehetett, ahogy agytekervényeik dolgoznak. Mikor mindent megettek, megköszönték - mióta visszaértek, ekkor szólaltak meg először, viszont ezen a napon utoljára is -, elmentek mosakodni, Berry mosogatni, majd ő is gyors zuhanyt vett, aztán bement a szobába, ahol már mind az ágyukban feküdtek. Ő is elfoglalta helyét és hamar el is aludt, akár csak bandatársai.
                                                                            ***
           A nap még csak virradóra járt, de JiJi már ébren volt, ami nem megszokott dolog tőle, ugyanis ő pont a sokáig alvásáról híres. Csak az ágyában fekve várta, hogy történjen végre valami, visszaaludhasson vagy felkeljenek a többiek, ami négy óra múlva be is következett, de a koránkelő, megunva a fetrengést, inkább kivonult a nappaliba TV-t nézni. Először a leader jött ki kómás fejjel a szobából és meglepve nézte a kanapén ücsörgő lányt. Intettek egymásnak jó reggel kívánva, majd Kira eltűnt a fürdőszobában. Nem sokkal később a többiek is kivonultak és zombiszerű mozgással bevonultak a konyhába. Hee kávét csinált magának, míg Berry szendvicsek gyártásába kezdett.
                                                                             ***
            A Bangtan lakásban már majdnem mindenki ébren volt annak ellenére, hogy kaptak majdnem egy napnyi szabadságot, ugyanis végeztek az új MV forgatásával és a fotókkal is, amiken 2 teljes napon át dolgoztak, így alig voltak otthon. Jin és Jungkook még aludtak szobáikban, de a többiek mind a nappaliban punnyadtak, kivéve Jimint, mert ő nyughatatlanul járkált ide-oda, közben néha kilesett az ablakon. Taehyung odaállt elé, megfogta a másik vállait és megkérdezte:
-Mi a baj Jimin-ah?
-Hallod ezt? - kérdezett vissza, mire a másik csak kérdőn nézett rá.
-Én nem hallok semmit...
-Hát ez az. Mondd csak nem idegesít véletlen valami?
-Nem, miért? - húzta fel egyik szemöldökét.
-Na és mi az, ami szokott?
-Öö...ha kiabálnak? - kérdezte bizonytalanul.
-Pontosan! - jelentette ki ChimChim ezt úgy, mintha mindenkinek értenie kéne.
-Nem értelek - rázta meg fejét Tae, mire Jimin szenvedően végighúzta tenyerét arcán.
-Aish...Mit nem lehet ezen érteni? Na figyelj, most elmagyarázom. Nem hallasz most semmit, igaz? - V bólintott. -  Viszont eddig minden reggel hallottunk. Na és kiket? A szomszédokat. Nem fura ez neked egy kicsit?
-D...de. Nem örülnünk kéne?
-Szerintem baj van. Tuti... Én átmegyek! - jelentette ki, majd el is indult a lányokhoz.
-Na, erre én is kíváncsi vagyok - vigyorgott Tae és követte Jimint az ajtó felé.
-Megyek én is! - pattant fel Hope is, hogy két barátjával tartson.
Először persze az ötletgazda ért a lányok háza elé. Becsengetett, addigra a másik két fiú is odaért. Vártak, végül V szólalt meg.
-Lehet itthon sincsenek. - Mire végigmondta, már nyílt is az ajtó, ahol egy kómás JiJi jelent meg, talán még a pizsamájában.
-Jimin? - kérdezte az ajtóban álló elkerekedett szemekkel.
-Igen? Mi az? - kérdezett vissza az említett.
-Te vörös vagy? Mióta? Hogy? - tette fel egymás után a kérdéseket.
-Nem tetszik? - túrt hajába az említett, mire a másik annak nyakába ugrott. Ez kicsit azért meglepte a mi kis izompacsirtánkat.
-Deeee. Nagyon király lett...Amúgy üdv nektek is Hope és akármi. - Erre a mondatra mindenki elnevette magát.
-Most komolyan? Nem hívnál máshogy?
-Nom...
-Egyébként mondd csak JiJi - kezdte mondandóját Jimin. - Valami baj van? - rakta le közben öléből a lányt.
-Hát...Valami olyasmi - vakarta meg zavartan a fejét. - De te ezt honnan tudtad?
-A férfi ösztönök... - A lány erre hitetlenül nézett a másikra. - Nem kiabáltatok.
-Hehe...szóval ez már ennyire megszokott volt? Valójában tegnap óta nem is szóltunk egymáshoz, de ezt ne itt. Gyertek be! - invitálta be a maknae a három hímet. - Bocs érte, de még nem öltöztünk át.
-Semmi baj - intett Hobi.
-Na, üljetek le akárhova - vezette be őket JiJi a nappaliba, ahol aztán körbemutatott, ő maga pedig egyszerűen a földön foglalt helyet. A fiúk őt követve ugyanezt tették.
-Na hallgatlak, húgi.
-Egy pillanat - mondta, majd felpattant és bekopogott a fürdőbe. - Kira, ha jössz ki, úgy gyere, hogy fiúk is tartózkodnak a lakásban.
-Mi? Kik? - jöttek az ijedt kérdések az ajtó túloldaláról.
-Hope, Jimin és aká... akarom mondani, Taehyung.
-Na, csak tudod, hogy hívnak? - kérdezte nevetve V.
-Ki mondta, hogy nem? - szökdelt a konyha felé JiJi, majd bekukkantott a nem túl nagy helyiségbe. - Lányok kijöttök?
Miközben ő beszélgetett barátnőivel, addig Tae szeme végigcikázott annak egész testén, tetszett neki a látvány, de még mennyire. Kábulatából a mellette ülő Jimin térítette ki, azzal, hogy oldalát bökdöste, mire a másik elterült a padlón. MinJi fel is figyelt a hangra, a földön fekvő mögé állt és nevetve beszélni kezdett hozzá.
-Te meg mit csináltál? Ittál valamit? Mert akkor én is kérek - nyújtotta ki nyelvét.
-De hát még kiskorú vagy! - szólalt meg egyszerre a három fiú.
-Nyugi, nyugi...Csak vicc volt - tartotta fel kezeit védekezően.
-Na, azért - pattant fel Hope és megpaskolta a lány buksiját.
-Hé! - kezdett durcáskodni, majd újra komolyra vette a dolgokat.-Na, akkor Jimin. Most elmondom, mi is a helyzet. A többiek is nemsokára jönnek - ment vissza előző ülőhelyére a fiúkkal szemben a szőnyegen. - Szóval a helyzet az, hogy a tegnapi nap folyamán több mint két órás késéssel értünk csak be a céghez. Az igazgató fel is hivatott minket magához és kaptunk két választási lehetőséget, hogy mi legyen a továbbiakban. Az egyik, hogy maradunk, ahogy vagyunk, de ha még egyszer késünk, akkor a debütálásunknak annyi, legalábbis egy darabig. A másik pedig, hogy külön tanulunk tovább más csapatban vagy ahogy előtte. - A történet mesélése közben Berry és Hee is kijöttek a konyhából és leültek a kanapéra.
- És jutottatok valamire? - érdeklődött Hope.
-Épp ez az...semmire - JiJi felpattant és járkálni kezdett, közben lassan megindultak könnyei is. - És halvány lila gőzöm nincs, mit kezdjek most.
-Nyugodj le, jó? - állt fel ChimChim is és megölelte a síró lányt, aki viszonozta is a gesztust. - Segítünk nektek. Hope, hívd át a többieket.
-Igenis! - Az említett már szaladt is át saját lakásába, hogy annak többi lakóját is a szomszédba invitálja. - Jelentem, meghoztam őket! - szalutált, majd leült oda, ahol előtte. Jimin összefoglalva elmagyarázta a dolgokat a fiúknak, közben végig JiJi-t ölelte.
-Kis fáziskéséssel ugyan, de sziasztok - mondta szipogva az említett, közben kibontakozott az ölelésből.
-Sziasztok - köszöntek a kanapén eddig csendben ülők is.
-Sziasztok - intett a fiúk leadere, majd a többiek is.
-Üljetek le nyugodtan - javasolta Berry. Jungkook, Jin és Mon Tae és Hope mellé ültek a földre, viszont Suga szépen a fotelhez ballagott és oda huppant le.
-Hé! - szólalt meg hirtelen a lányok maknaeja. - Suga, te mióta vagy szőke?
-Olyan két napja - kezdett gondolkodni. - Tegnap és előtte is az új MV-n dolgoztunk, és ahhoz kellett egy kis stílusváltás.
-Az király...Na ez nekünk lehet soha nem adatik meg.
-Hé, hé! Még ne adjátok fel! - biztatta a lányokat Monster. -Kaptatok választási lehetőséget, nem? Ti mit akartok?
-Én természetesen azt akarom, hogy maradjunk így meg Fallen Angels-nek. Hisz a név tökéletesen illik ránk, nem igaz? -rontott ki a fürdőből Kira, ezzel megijesztve mindenkit.
-Igazad van! - csatlakozott a leaderhez Hee, majd Berry és JiJi is.
-Igen, így van, és ti fiúk segítetek nekünk ebben! - vigyorgott MinJi. - Ti már tapasztaltak vagytok. Választási lehetőség pedig nincs! - jelentette ki magabiztosan.
-Milyen udvariatlan egy nőszemély...De rendben van, tanítok neked egy kis SWAG-séget.
-Yoongi-oppa köszönöm! - kezdett ugrándozásba a lányok maknaeja. - Bár valójában, ha nemet mondtatok volna, akkor se lett volna probléma - vont vállat.
-Akkor nem - szólalt meg újra Suga huncut vigyorral az arcán.
-Pedig meg akartalak titeket kínálni szendviccsel - jelent meg egy teli tálca ennivalóval Berry.
-Daebak...Azokat meg mikor csináltad? Egyáltalán mikor mentél te ki? - pislogott nagyokat Hee, a fiúk pedig csak hüledeztek.
-Na, jó... talán mégsem ellenkezünk - nyúltak a Bangtan tagok egyenként a felkínált finomságokért.
-Lányok, ti is vegyetek-vitt barátnőinek a konyhatündér.
-Nagyon köszönjük - mondta mindenki egyszerre.
-Ez semmi. Jó étvágyat! - mosolyodott el a lány, majd ő is enni kezdett.
         JiJi hirtelen, mint valami őrült járkálni kezdett a lakásban, mindenhova benézett és ha nem talált semmit, fújtatott egyet.
-Öö...Ji, keresel valamit? - tette fel a kérdést Kira, aminek válaszára mindenki kíváncsi volt.
-Igen. A telefonom. Már vagy két napja nem is láttam - adta meg válaszát, miközben felállította a fotelban ülő Sugát, körülnézett ott is, majd visszaültette, s ugyanígy végignézte a kanapét is. Megnézte még a nappaliban lévő polcokon és szekrényeken is, majd bement szobájukba.
-Megvan! - jött az örömteli hang a szobából, ahonnan rögtön ki is szaladt annak forrása. - A francba, le van merülve! - dugta rögtön töltőre mobilját.
-Hol volt? - kérdezte meg Kook.
-Az ágyam alatt. - A fiúk a válaszra összenéztek.
-Mégis, hogy került oda? - jött az újabb kérdés most Hope-tól.
-Hát úgy, hogy oda szoktam rakni este.
-...Ahha...
Eközben JiJi bekapcsolta készülékét és rémülten bámulta annak képernyőjét.
-Nenenene! SoJin idejön...Ma...idejön...Arggh - kezdett rémüldözésbe.
-Az ki? - jött egy igazán értelmes megszólalás Jimintől.
-Az öcsém.

1.: Kira története

       Kira 16 éves volt. Az apja éppen akkor ért haza a munkából, aki az ulsani Hyundai hajóipari részlegén dolgozik, mint gépész mérnök, míg az anyja magántanárként tevékenykedik, aki éppen egy tanítványával foglalkozott az ebédlőben. Az apa fáradtan ment be a nappaliba, lepakolt és alig leült megcsörrent a telefonja.
-Halló- vette fel a készüléket.
~Jó estét kívánok. Mr. Kimmel beszélek?
-Igen. Jó estét. Miben segíthetek?
~A Red Comet Enternainment-től telefonálok és értesíteni szeretnénk, hogy Kim SaoMin nevű lánya jelentkezését elfogadtuk és felvettük gyakornokságra.- jött a válasz a vonal túloldaláról.
-Igen? Ó nagyon köszönjük-örvendezett az apa, majd felállt és járkálni kezdett a jó hír hallatán.
~Ez egy kiérdemelt dolog, nem kell köszönnie semmit. Viszont kiértesítőt is kapnak, néhány fontos papírral együtt, amiket el kell olvasniuk és kitölteniük. Ezeket vagy mihamarabb vissza kell hozniuk, vagy visszaküldeniük postán. A kollégiumba való beköltözés napja fel lesz tüntetve, és egyéb tudnivalók.
-Köszönjük szépen. Mihamarabb visszaszolgáltatjuk majd a papírokat.
~Nincs mit. További szép estét kívánok. Viszont hallásra.
-Viszont hallásra-köszönt el az apa is, majd a telefon süket lett.
-Ki volt az szívem?-érdeklődött az épp a konyhából kijövő anya.
-SaoMin! Gyere csak ide!-szólt lányának, aki ugrálva jött ki szobájából, majd egy puszit nyomott apja arcára.
-Igen apa?
-Tudod kivel beszéltem az előbb?-nézett szigorúan, majd sejtelmesem rákacsintott feleségére.
-Csak nem a Red Comettel? Visszautasítottak? Vagy esetleg valami baj van?-rémüldözött a lány, ahogy apja arcát nézte.
-De-de bizony -játszotta tovább a szigorú apa szerepét-És képzeld...-kezdte el mondani egy kis hatásszünetet hagyva, hogy tovább húzza a jó hírt.

-Felvettek!-kapta fel vigyorogva lányát és forgott vele egyet, mire az csak visongott örömében.
-Igen! Végre!-folytatta örömteli kiabálással mikor már a talajon volt.
-Gratulálok kicsim, ügyes vagy-adott puszit az anya lánya arcára, mire az visszaölelte.
-Nagyon köszönöm nektek a támogatást-mondta meghatódva az imént hallottakon.
-Ez csak természetes-válaszolt az anya, miközben szeretetteljesen megsimogatta lánya fejét.
-Nem mindenkinek, na de ezt most elújságolom bátyónak is.-Már rohant is el idősebb testvére szobájába.
-Bátyó képzeld felvettek gyakornoknak a Red Comethez!-ugrott rá az ágyon fekvő fiúra.
-Gratulálok húgi-tartotta ki kezét kézfogásra, amit a lány el is fogadott.
-Köszönöm.
-Aztán ne merj rám szégyent hozni, mert letagadlak ám.
-Jól van nem fogok, de te se ám....Tényleg ha egyszer lesz egy saját filmed, szerepelhetek majd benne?-kérdezte ártatlan arckifejezéssel.
-Még meglátjuk jó...még meglátjuk-válaszolta miközben jól összeborzolta húga haját, aki csak nemtetszését kifejezve ide-oda rángatta fejét.
-Hé! Tudod, hogy nem szeretem- durcáskodott, kinyújtotta nyelvét, majd kivonult a szobából, hogy sajátjába menjen. Elővette telefonját és elújságolta barátnőjének a nagy hírt.
       Kira már egészen kicsi kora óta érdeklődött a szereplés iránt. Sokat énekelt és játszott kisebb színdarabokban is. Mindig is idol akart lenni vagy színész. Ezért is jelentkezett gyakornoknak a Red Comethez. Szerencsére szülei támogatták ebben, hisz ők jót akarnak lányuknak. Mivel felvették megadatott neki a lehetőség, hogy álmai valóra váljanak.