5. balhé: Az öcs megérkezett

Drága olvasóim! Nagyon nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam új részt hozni, de valamiért nagyon nem voltam formámban és nem igazán ment az írás. De, most már minden rendben és visszatértem (remélem :33), a koliban pedig majd csak úgy fognak dőlni belőlem a szavak. Még egyszer Sajnálom, és jó szórakozást kívánok az 5.balhéhoz!!

– Miért is probléma az, hogy idejön az öcséd? – kérdezte ChimChim egy kis hatásszünet után.

– Nem igazán az a probléma, hogy idejön, hanem inkább az, hogy most. Egy vagy két hétig kell rá vigyáznom, az okát még nem tudom, nekem meg most nincs erre se időm, se energiám. Év végi vizsgáim lesznek a suliban, és ugye most van ez a kis balhé a cégnél is. Aish… – JiJi kínjában a haját kezdte tépkedni.

– Hány éves? – érdeklődött Jin.

– Augusztusban lesz 15.

– Akkor nem kicsi már. Tud magára vigyázni, nem? – próbálkozott Hope a segítséggel.

– Esetleg, ha ti nem értek rá, de mi igen, akkor átjöhet hozzánk. Figyelnénk rá – vetette fel a dolgot Monster.

– Tényleg? Ugye nem gond? – kérdezte JiJi végignézve a többieken, mire azok bólintottak, ő maga pedig ugrándozni kezdett örömében. – Nagyon köszönöm!

Azzal meghajolt a fiúk előtt.

– Á, nincs mit – legyintett Mon.

– Erről jut eszembe… – szólalt meg hirtelen Kook. – Én is vizsgázok a jövő héten. Ha nem baj, én a szabad időmben valószínűleg tanulni fogok.

– A hyungjaid majd segítsenek? – ölelte át a Golden Maknae-t Hope.

– Nem hiszem, hogy szükségem lesz rá… de azért köszi.

– Nekem viszont lehet el kéne… – kezdett halk beszédbe Hee, amit persze még így is mindenki hallott.

– Ha bármi van, nyugodtan szólj nekem, jó? – ajánlotta fel a segítséget Nam, mire HaeNa csak félénken bólintott és elmotyogott egy köszönöm-félét.

– Na, akkor most már sipirc haza – kezdte terelgetni a kijárat felé Kira a jó népet, akik kelletlenül ugyan, de meg is indultak.

JiJI öccse SiJin

Már épp az ajtóban voltak, mikor megszólalt a csengő. SaoMin rögtön ki is nyitotta azt, mikor is szemben találta magát egy barna üstökkel. A sötét hajú fiú zöld atlétatrikóban és fekete rövidnadrágban feszített, kezében pedig egy nehéznek tűnő, kék sporttáskát szorongatott. Mikor levette napszemüvegét, mindenki láthatta a csillogó mogyoróbarna szemeket. A srác magasabb volt, mint a lányok, de a fiúk szinte kivétel nélkül mind lenéztek rá. JiJi öccse szinte nővére szakasztott mása volt, annak ellenére is, hogy a fiú egy ulzzang, de kisugárzása egy laza, életvidám tinédzserfiúé volt. A srác kirángatta a füléből fülhallgatóját, melyet egy darab szigetelőszalag tartott csak össze, és lazán a zsebébe tömködte MP3-ja mellé. Mikor szeme az előtte állókra tévedt, elvigyorodva üdvözölte őket:

– Kira noona, régen láttalak – vigyorgott a jövevény az előtte álló lányra.

– SoJin… Gyere beljebb – állt arrébb az ajtóból, hogy a fiú beljebb tudjon jönni, mire az meglátta a felsorakozott BTS–tagokat.

– Oh… Rap Monster – mondta meglepetten az említettre mutatva.

– Ismered? – jött elő JiJi a fiúk háta mögül.

– Unnie! Még te mutattál tőlük egy számot.

– Igen? Én? Melyiket? – kérdezte meglepetten.

– I NEED YOU GIRL – kezdett fura elváltoztatott hangon éneklésbe SoJin, a Bangtan tagjai pedig egytől egyig nevetésben törtek ki.

– Hát ez kész... Nagyon bírom az öcséd JiJi – mondta Hope, miközben a röhögéstől már könnyes szemeit törölgette.

– Egyetértek – mondták a többiek is, mikor már lenyugodtak.

– SoJin... Beszélnünk kell, most! – rohant oda a nővérke idegesen öccséhez, megfogta egyik fülét, és arrébb húzta, hogy a többiek ne hallják a beszélgetést.

– Ebbe meg mi ütött? – nézett Jimin kérdőn az elsiető testvérpár után, mire az idő közben kizavart Berry és Hee vállat vontak.

– Valószínűleg JiJi megosztja a feltételeit öcsikéjével – mondta Kira.

– Feltételek? Mire fel? – húzta fel szemöldökét ChimChim.

–Hát... – gondolkodott el a lányok leadere – Hmm... Miket mondhat és csinálhat, miket nem és ilyesmik. Nem szereti, ha az öccse beleüti az orrát az ő dolgaiba. Ő tudja – vont vállat.

– Aha. Értem, de ha attól fél, hogy esetleg meggondoljuk magunkat az öccsével kapcsolatban, akkor meg kell nyugtatni, hogy jól indított a srác – magyarázta a vöröske, mire jobb oldalról a visszajövő JiJi ölelte át a vállainál.

– Nem erről van szó. Csak óvintézkedéseket tettem bizonyos dolgok érdekében. Tudod, elővigyázatosság.

– Akkor jó – mosolygott rá a lányra. – Na főnök, akkor megyünk? – fordult Monsterhez.

– Ja, igen. Mi akkor megyünk is. Ha legközelebb is kell a segítségünk, szóljatok és szaladunk.

– Okés – intett Kira a kezével. – Köszönjük még egyszer.

– Semmiség. Na, fiúk irány. – Elindította őket az ajtó felé, majd haza.

– Na, csajok mi pedig akkor elbeszélgetünk SoJinnel – ment vissza először Kira a nappaliba, a többiek pedig követték.

–Nektek még nem is köszöntem Berry noona és Hee noona. Annyeong! – intett a lányoknak mosolyogva a kanapén ülve.

–Szia. Jó nagy lettél, mióta nem láttalak – simogatta meg RiYung a kissrác fejét.

–Szia neked is – ült le mellé HaeNa.

–Nos, akkor ide figyelj. Tisztázzunk pár dolgot. Rendben? – Akinek Kira a kérdést intézte csak bólintott. – Akkor jól figyelj. Ugye tudod, hogy mi tanulni járunk a Red Comethez, korán megyünk, és későn jövünk, tehát te nagyrészt egyedül leszel itthon. Vigyázol a házra, nem engedsz be és hívsz senkit. Tévét nézhetsz, hallgathatsz zenét, vagy játszhatsz a videojátékokkal. Igaz azt inkább Berry és JiJi szokta használni. Ja, és lehet lesz olyan, hogy át kell menned a fiúkhoz a szomszédba: náluk, ha lehet, viselkedj.

A kölyök meg se tudott mukkanni a szigorú leader monológja alatt és utána sem.

– Ji, semmit nem hagytam ki, igaz? – fordult Kira a maknae-hoz.

– Igaz. Amúgy miért is kellett idejönnöd?

– A suliban felújítások miatt hamarabb lett szünet, anyáéknak pedig két hetes üzleti útra kellett menniük és azt mondták, hogy akkor jöjjek ide, ne legyek otthon egyedül és így hátha rá tudlak venni, hogy haza gyere.

– Hát rosszul hitték, mert sehova nem fogok menni, az biztos.

– Én is mondtam nekik, de ismered őket – vont vállat a fiú.

– Ja, amúgy azt elfelejtettük, hogy itt fogsz aludni a nappaliban – veregette meg Hee a kölyök vállát.

– Hogy mi?

– Igen, jól hallottad – igazolta MinJi barátnőjét, mire SoJin eldőlt a kanapén.

– Ez nem is olyan rossz!

– Akkor a te úri hátsód elégedett a mi szegényes kényelmünkkel? – humorizált Kira.

– Szerencsétekre igen, különben valaki reggel velem ébredne és az nem unnie lenne – mutatott nővérére.

– Remélem tisztában vagy azzal, öcsi, hogy nincs nálunk esélyed, főleg Berry-nél, akinek van egy 22 éves sportoló pasija. – Hee a mondandója végén az említettre mutatott, aki kinyújtott nyelvvel nyuszifület formált kezével.

– Ne fölényeskedj, jó? Még nekünk is lehet pasink – tette a sértődöttet SaoMin.

– Ami azt illeti nekem nemigen – mondta csak úgy mellékesen JiJi.

– Ne szomorkodj miatta – vigasztalta a nála nem sokkal fiatalabb lányt HaeNa.

– Erről jut eszembe unnie, hogy DongJo hyung azt mondta, hogy a vizsgáid után valamikor meglátogat.

– Tényleg? Olyan rég láttam már a hülye fejét, pedig ő is Szöulban él – villanyozódott fel a hírtől.

– Így végre személyesen is megismerhetjük – mondta Kira.

– Igen, igen. Na, de öcsi figyelj. Mivel mi holnap megyünk tanulni ugye, te szépen itthon maradsz és elfoglalod magad. Odaadom a tabom, hogy ne unatkozz, hacsak nincs nálad a sajátod, mert akkor nem. Kaja biztos van a hűtőben, Berry főz ebédet meg vacsit. Ja és a fürdő arra van. – Magyarázta el és mutatta meg a dolgokat JiJi.

– Mit szeretnétek enni? – kérdezte RiYung.

– Rád bízzuk – legyintett Hee. – Bármit csinálsz, így is, úgy is jó lesz.

– Akkor valaki elmenne a boltba? Mert venni kéne néhány hozzávalót.

– Majd én – vállalkozott Kira a feladatra.

– Okés, akkor várj, leírom egy papírra, mik kellenek – hadarta, s már keresett is gyorsan egy papírt meg egy tollat és felírta a szükséges dolgokat, majd oda is adta a leadernek.

– Okés akkor átöltözök és megyek is. SoJin! Eszedbe ne jusson leskelődni, érted? – indult meg a szoba felé, közben visszafordult és fenyegetően nézett az említettre, mire az heves bólogatásba kezdett. Miután elkészült, előkereste pénztárcáját és el is indult a nem messze lévő bolt irányába. Amint belépett, a nagyjából vele egykorú srác eladó szokás szerint köszöntötte.

– Szép napot SaoMin–shi – mosolyodott el. – Rég jártál erre.

– Szia HanBin. Igen tudom, az utóbbi időben valami megmagyarázhatatlan okból JiJi járt vásárolni – nevette el magát, majd elővéve a bevásárló listát és járkálni kezdett a sorok közt. Miután a bemenetelkor elvett kosár már tele volt a kívánt dolgokkal. elindult, hogy fizethessen, de meglátta az újságokkal teli polcot, ahova oda is ment, hogy megkereshesse kedvenc újsága legújabb számát. Meg is akadt a tekintete az utolsó két darabon.

– Ez az még nem fogyott el – motyogta magának, majd hirtelen megrezzent ugyanis valaki a háta mögött megszólalt.

– Csak nem te is szereted az animéket?

– De igen. Amúgy muszáj volt megijeszteni, Suga drága? – fordult hátra az említettre vigyorogva.

– A fenébe… pedig reméltem, hogy nem ismered fel a hangom – vont vállat nevetve.

– Pechedre a tiéd bárhol és bármikor felismerem – veregette meg a fiú vállát sajnálata jeléül, mire az csak hangos kacagásban tört ki.

– Ez azt jelenti, hogy a bandából én vagyok a kedvenced?

– Talán – mondta, majd visszafordult és elvette a kinézett újságot, amit YoonGi a válla felett átnyúlva sikeresen ki is kapott a kezéből.

– Köszönöm.

– Azt nem neked akartam, de szerencséd, hogy kettő van – nyúlt az utolsó darab újságért, amit bele is rakott a kosarába.

– Egyébként Kira, melyik a kedvenc animéd? – szólalt meg újra Suga az új szerzeményét vizslatva, miközben elindultak a kasszához.

– Hm... – kezdett gondolkodni SaoMin, közben kosarát a pultra rakta, hogy az eladó be tudja pötyögni a vásárolt dolgok árait. – Ez nem kérdés. One Piece.

– Ha nem az, min gondolkoztál ennyit?

– Azon, hogy eláruljam-e, vagy hagyjam, hadd furdaljon a kíváncsiság, de végül úgy döntöttem, megkegyelmezek – vont vállat. – Na, és neked van kedvenced?

– Nekem is a One Piece.

– Ko-komolyan? – kérdezte meglepetten Kira.

– Aha. Mi ilyen meglepő?

– Semmi… csak valahogy nem gondoltam volna.

– Kösz… Most megsértettél – kezdett eléggé szörnyű színészkedésbe Suga.

– Bocs – vont vállat SaoMin, miközben próbálta visszatartani kitörni kívánkozó nevetését, ami végül nem jött össze neki, így hasát fogva kezdett röhögésbe Sugával együtt.

– Khm… – horkant fel az eladó.

– Bocsánat. Mennyi lesz? – kérdezte Kira, amire HanBin válaszolt is, majd odaadta a bankkártyáját, hogy fizethessen. Miután ezzel végzett táskákba pakolta a vásárolt dolgokat, és arrébb állt, hogy megvárja az éppen fizető rappert.

– Látom, te is bevásároltál – mutatta fel SaoMin a teli pakolt szatyrait.

– Ja, igen. Jin főzni készül.

Mindketten elindultak a lakásuk felé.

– Nálunk Berry, de visszatérve az előző témára: hol jársz a One Piece-ben?

– Hmm... Nem tudom pontosan, de vagy 20 részel biztos le vagyok maradva, mert nem nagyon volt időm nézni – válaszolta.

– Én is. Akkor mi lenne, ha együtt bepótolnánk őket? – vetette fel az ötletet Kira.

– Rendben van – mosolyodott el Suga. – Ha nem egyedül nézi az ember, amúgy is jobb.

– Oké, akkor majd még beszélünk erről – mosolygott szintén a fiúra. – Na, én akkor megyek. Szióka – indult fel a lépcsőn a lakás felé.

– Szia! – kiáltott utána Suga.

SaoMin hatalmas vigyorral az arcán lépett be a lakásba. Elindult a nappali felé, ahol Berry és SoJin már javában Naruto Ultimate Ninja Stormoztak.

– Megjöttem! – kiáltotta a lányoknak a konyhából, majd mikor kilépett onnan minden szem rá szegeződött.

– Mi ez a nagy öröm? – kérdezte JiJi huncutul vigyorogva, mire a leader vállat vonva válaszolt:

– Mondjuk úgy, hogy felfedeztem valami újat.