Drága olvasóim! Nagyon nagyon sajnálom, hogy csak most tudtam új részt hozni, de valamiért nagyon nem voltam formámban és nem igazán ment az írás. De, most már minden rendben és visszatértem (remélem :33), a koliban pedig majd csak úgy fognak dőlni belőlem a szavak. Még egyszer Sajnálom, és jó szórakozást kívánok az 5.balhéhoz!!
– Miért is
probléma az, hogy idejön az öcséd? – kérdezte ChimChim egy kis
hatásszünet után.
– Nem igazán az
a probléma, hogy idejön, hanem inkább az, hogy most. Egy vagy két
hétig kell rá vigyáznom, az okát még nem tudom, nekem meg most
nincs erre se időm, se energiám. Év végi vizsgáim lesznek a
suliban, és ugye most van ez a kis balhé a cégnél is. Aish… –
JiJi kínjában a haját kezdte tépkedni.
– Hány éves? –
érdeklődött Jin.
– Augusztusban
lesz 15.
– Akkor nem kicsi
már. Tud magára vigyázni, nem? – próbálkozott Hope a
segítséggel.
– Esetleg, ha ti
nem értek rá, de mi igen, akkor átjöhet hozzánk. Figyelnénk rá
– vetette fel a dolgot Monster.
– Tényleg? Ugye
nem gond? – kérdezte JiJi végignézve a többieken, mire azok
bólintottak, ő maga pedig ugrándozni kezdett örömében. –
Nagyon köszönöm!
Azzal meghajolt a
fiúk előtt.
– Á, nincs mit –
legyintett Mon.
– Erről jut
eszembe… – szólalt meg hirtelen Kook. – Én is vizsgázok a
jövő héten. Ha nem baj, én a szabad időmben valószínűleg
tanulni fogok.
– A hyungjaid
majd segítsenek? – ölelte át a Golden Maknae-t Hope.
– Nem hiszem,
hogy szükségem lesz rá… de azért köszi.
– Nekem viszont
lehet el kéne… – kezdett halk beszédbe Hee, amit persze még
így is mindenki hallott.
– Ha bármi van,
nyugodtan szólj nekem, jó? – ajánlotta fel a segítséget Nam,
mire HaeNa csak félénken bólintott és elmotyogott egy
köszönöm-félét.
– Na, akkor most
már sipirc haza – kezdte terelgetni a kijárat felé Kira a jó
népet, akik kelletlenül ugyan, de meg is indultak.
![]() |
JiJI öccse SiJin |
Már épp az
ajtóban voltak, mikor megszólalt a csengő. SaoMin rögtön ki is
nyitotta azt, mikor is szemben találta magát egy barna üstökkel.
A sötét hajú fiú zöld atlétatrikóban és fekete rövidnadrágban
feszített, kezében pedig egy nehéznek tűnő, kék sporttáskát
szorongatott. Mikor levette napszemüvegét, mindenki láthatta a
csillogó mogyoróbarna szemeket. A srác magasabb volt, mint a
lányok, de a fiúk szinte kivétel nélkül mind lenéztek rá. JiJi
öccse szinte nővére szakasztott mása volt, annak ellenére is,
hogy a fiú egy ulzzang, de kisugárzása egy laza, életvidám
tinédzserfiúé volt. A srác kirángatta a füléből
fülhallgatóját, melyet egy darab szigetelőszalag tartott csak
össze, és lazán a zsebébe tömködte MP3-ja mellé. Mikor szeme
az előtte állókra tévedt, elvigyorodva üdvözölte őket:
– Kira noona,
régen láttalak – vigyorgott a jövevény az előtte álló
lányra.
– SoJin… Gyere
beljebb – állt arrébb az ajtóból, hogy a fiú beljebb tudjon
jönni, mire az meglátta a felsorakozott BTS–tagokat.
– Oh… Rap
Monster – mondta meglepetten az említettre mutatva.
– Ismered? –
jött elő JiJi a fiúk háta mögül.
– Unnie! Még te
mutattál tőlük egy számot.
– Igen? Én?
Melyiket? – kérdezte meglepetten.
– I NEED YOU GIRL
– kezdett fura elváltoztatott hangon éneklésbe SoJin, a Bangtan
tagjai pedig egytől egyig nevetésben törtek ki.
– Hát ez kész...
Nagyon bírom az öcséd JiJi – mondta Hope, miközben a röhögéstől
már könnyes szemeit törölgette.
– Egyetértek –
mondták a többiek is, mikor már lenyugodtak.
– SoJin...
Beszélnünk kell, most! – rohant oda a nővérke idegesen
öccséhez, megfogta egyik fülét, és arrébb húzta, hogy a
többiek ne hallják a beszélgetést.
– Ebbe meg mi
ütött? – nézett Jimin kérdőn az elsiető testvérpár után,
mire az idő közben kizavart Berry és Hee vállat vontak.
– Valószínűleg
JiJi megosztja a feltételeit öcsikéjével – mondta Kira.
– Feltételek?
Mire fel? – húzta fel szemöldökét ChimChim.
–Hát... –
gondolkodott el a lányok leadere – Hmm... Miket mondhat és
csinálhat, miket nem és ilyesmik. Nem szereti, ha az öccse beleüti
az orrát az ő dolgaiba. Ő tudja – vont vállat.
– Aha. Értem, de
ha attól fél, hogy esetleg meggondoljuk magunkat az öccsével
kapcsolatban, akkor meg kell nyugtatni, hogy jól indított a srác –
magyarázta a vöröske, mire jobb oldalról a visszajövő JiJi
ölelte át a vállainál.
– Nem erről van
szó. Csak óvintézkedéseket tettem bizonyos dolgok érdekében.
Tudod, elővigyázatosság.
– Akkor jó –
mosolygott rá a lányra. – Na főnök, akkor megyünk? – fordult
Monsterhez.
– Ja, igen. Mi
akkor megyünk is. Ha legközelebb is kell a segítségünk,
szóljatok és szaladunk.
– Okés –
intett Kira a kezével. – Köszönjük még egyszer.
– Semmiség. Na,
fiúk irány. – Elindította őket az ajtó felé, majd haza.
– Na, csajok mi
pedig akkor elbeszélgetünk SoJinnel – ment vissza először Kira
a nappaliba, a többiek pedig követték.
–Nektek még nem
is köszöntem Berry noona és Hee noona. Annyeong! – intett a
lányoknak mosolyogva a kanapén ülve.
–Szia. Jó nagy
lettél, mióta nem láttalak – simogatta meg RiYung a kissrác
fejét.
–Szia neked is –
ült le mellé HaeNa.
–Nos, akkor ide
figyelj. Tisztázzunk pár dolgot. Rendben? – Akinek Kira a kérdést
intézte csak bólintott. – Akkor jól figyelj. Ugye tudod, hogy mi
tanulni járunk a Red Comethez, korán megyünk, és későn jövünk,
tehát te nagyrészt egyedül leszel itthon. Vigyázol a házra, nem
engedsz be és hívsz senkit. Tévét nézhetsz, hallgathatsz zenét,
vagy játszhatsz a videojátékokkal. Igaz azt inkább Berry és
JiJi szokta használni. Ja, és lehet lesz olyan, hogy át kell
menned a fiúkhoz a szomszédba: náluk, ha lehet, viselkedj.
A kölyök meg se
tudott mukkanni a szigorú leader monológja alatt és utána sem.
– Ji, semmit nem
hagytam ki, igaz? – fordult Kira a maknae-hoz.
– Igaz. Amúgy
miért is kellett idejönnöd?
– A suliban
felújítások miatt hamarabb lett szünet, anyáéknak pedig két
hetes üzleti útra kellett menniük és azt mondták, hogy akkor
jöjjek ide, ne legyek otthon egyedül és így hátha rá tudlak
venni, hogy haza gyere.
– Hát rosszul
hitték, mert sehova nem fogok menni, az biztos.
– Én is mondtam
nekik, de ismered őket – vont vállat a fiú.
– Ja, amúgy azt
elfelejtettük, hogy itt fogsz aludni a nappaliban – veregette meg
Hee a kölyök vállát.
– Hogy mi?
– Igen, jól
hallottad – igazolta MinJi barátnőjét, mire SoJin eldőlt a
kanapén.
– Ez nem is olyan
rossz!
– Akkor a te úri
hátsód elégedett a mi szegényes kényelmünkkel? – humorizált
Kira.
– Szerencsétekre
igen, különben valaki reggel velem ébredne és az nem unnie lenne
– mutatott nővérére.
– Remélem
tisztában vagy azzal, öcsi, hogy nincs nálunk esélyed, főleg
Berry-nél, akinek van egy 22 éves sportoló pasija. – Hee a
mondandója végén az említettre mutatott, aki kinyújtott nyelvvel
nyuszifület formált kezével.
– Ne
fölényeskedj, jó? Még nekünk is lehet pasink – tette a
sértődöttet SaoMin.
– Ami azt illeti
nekem nemigen – mondta csak úgy mellékesen JiJi.
– Ne szomorkodj
miatta – vigasztalta a nála nem sokkal fiatalabb lányt HaeNa.
– Erről jut
eszembe unnie, hogy DongJo hyung azt mondta, hogy a vizsgáid után
valamikor meglátogat.
– Tényleg? Olyan
rég láttam már a hülye fejét, pedig ő is Szöulban él –
villanyozódott fel a hírtől.
– Így végre
személyesen is megismerhetjük – mondta Kira.
– Igen, igen. Na,
de öcsi figyelj. Mivel mi holnap megyünk tanulni ugye, te szépen
itthon maradsz és elfoglalod magad. Odaadom a tabom, hogy ne
unatkozz, hacsak nincs nálad a sajátod, mert akkor nem. Kaja biztos
van a hűtőben, Berry főz ebédet meg vacsit. Ja és a fürdő arra
van. – Magyarázta el és mutatta meg a dolgokat JiJi.
– Mit szeretnétek
enni? – kérdezte RiYung.
– Rád bízzuk –
legyintett Hee. – Bármit csinálsz, így is, úgy is jó lesz.
– Akkor valaki
elmenne a boltba? Mert venni kéne néhány hozzávalót.
– Majd én –
vállalkozott Kira a feladatra.
– Okés, akkor
várj, leírom egy papírra, mik kellenek – hadarta, s már
keresett is gyorsan egy papírt meg egy tollat és felírta a
szükséges dolgokat, majd oda is adta a leadernek.
– Okés akkor
átöltözök és megyek is. SoJin! Eszedbe ne jusson leskelődni,
érted? – indult meg a szoba felé, közben visszafordult és
fenyegetően nézett az említettre, mire az heves bólogatásba
kezdett. Miután elkészült, előkereste pénztárcáját és el is
indult a nem messze lévő bolt irányába. Amint belépett, a
nagyjából vele egykorú srác eladó szokás szerint köszöntötte.
– Szép napot
SaoMin–shi – mosolyodott el. – Rég jártál erre.
– Szia HanBin.
Igen tudom, az utóbbi időben valami megmagyarázhatatlan okból
JiJi járt vásárolni – nevette el magát, majd elővéve a
bevásárló listát és járkálni kezdett a sorok közt. Miután a
bemenetelkor elvett kosár már tele volt a kívánt dolgokkal.
elindult, hogy fizethessen, de meglátta az újságokkal teli polcot,
ahova oda is ment, hogy megkereshesse kedvenc újsága legújabb
számát. Meg is akadt a tekintete az utolsó két darabon.
– Ez az még nem
fogyott el – motyogta magának, majd hirtelen megrezzent ugyanis
valaki a háta mögött megszólalt.
– Csak nem te is
szereted az animéket?
– De igen. Amúgy
muszáj volt megijeszteni, Suga drága? – fordult hátra az
említettre vigyorogva.
– A fenébe…
pedig reméltem, hogy nem ismered fel a hangom – vont vállat
nevetve.
– Pechedre a tiéd
bárhol és bármikor felismerem – veregette meg a fiú vállát
sajnálata jeléül, mire az csak hangos kacagásban tört ki.
– Ez azt jelenti,
hogy a bandából én vagyok a kedvenced?
– Talán –
mondta, majd visszafordult és elvette a kinézett újságot, amit
YoonGi a válla felett átnyúlva sikeresen ki is kapott a kezéből.
– Köszönöm.
– Azt nem neked
akartam, de szerencséd, hogy kettő van – nyúlt az utolsó darab
újságért, amit bele is rakott a kosarába.
– Egyébként
Kira, melyik a kedvenc animéd? – szólalt meg újra Suga az új
szerzeményét vizslatva, miközben elindultak a kasszához.
– Hm... –
kezdett gondolkodni SaoMin, közben kosarát a pultra rakta, hogy az
eladó be tudja pötyögni a vásárolt dolgok árait. – Ez nem
kérdés. One Piece.
– Ha nem az, min
gondolkoztál ennyit?
– Azon, hogy
eláruljam-e, vagy hagyjam, hadd furdaljon a kíváncsiság, de végül
úgy döntöttem, megkegyelmezek – vont vállat. – Na, és neked
van kedvenced?
– Nekem is a One
Piece.
– Ko-komolyan? –
kérdezte meglepetten Kira.
– Aha. Mi ilyen
meglepő?
– Semmi… csak
valahogy nem gondoltam volna.
– Kösz… Most
megsértettél – kezdett eléggé szörnyű színészkedésbe Suga.
– Bocs – vont
vállat SaoMin, miközben próbálta visszatartani kitörni kívánkozó
nevetését, ami végül nem jött össze neki, így hasát fogva
kezdett röhögésbe Sugával együtt.
– Khm… –
horkant fel az eladó.
– Bocsánat.
Mennyi lesz? – kérdezte Kira, amire HanBin válaszolt is, majd
odaadta a bankkártyáját, hogy fizethessen. Miután ezzel végzett
táskákba pakolta a vásárolt dolgokat, és arrébb állt, hogy
megvárja az éppen fizető rappert.
– Látom, te is
bevásároltál – mutatta fel SaoMin a teli pakolt szatyrait.
– Ja, igen. Jin
főzni készül.
Mindketten
elindultak a lakásuk felé.
– Nálunk Berry,
de visszatérve az előző témára: hol jársz a One Piece-ben?
– Hmm... Nem
tudom pontosan, de vagy 20 részel biztos le vagyok maradva, mert nem
nagyon volt időm nézni – válaszolta.
– Én is. Akkor
mi lenne, ha együtt bepótolnánk őket? – vetette fel az ötletet
Kira.
– Rendben van –
mosolyodott el Suga. – Ha nem egyedül nézi az ember, amúgy is
jobb.
– Oké, akkor
majd még beszélünk erről – mosolygott szintén a fiúra. –
Na, én akkor megyek. Szióka – indult fel a lépcsőn a lakás
felé.
– Szia! –
kiáltott utána Suga.
SaoMin hatalmas
vigyorral az arcán lépett be a lakásba. Elindult a nappali felé,
ahol Berry és SoJin már javában Naruto Ultimate Ninja Stormoztak.
– Megjöttem! –
kiáltotta a lányoknak a konyhából, majd mikor kilépett onnan
minden szem rá szegeződött.
– Mi ez a nagy
öröm? – kérdezte JiJi huncutul vigyorogva, mire a leader vállat
vonva válaszolt:
–
Mondjuk úgy, hogy felfedeztem valami újat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése